?

Log in

No account? Create an account

Via • Porcelain and design workshop of Szilvia Vágó

Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíj 2011

Journal Info

Name
via_design
Website
Vágó Szilvia

Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíj 2011

Previous Entry Share Next Entry

Tapintáson alapuló, kikapcsolódást szolgáló tárgy tervezése vakok számára

Bevezetés

Porcelántervező gyakorlatomban nagy szerepet kap a taktilitás – formázás során kezemmel alakítom ki tárgyaimat vagy azok modelljeit, melyek így a későbbiekben is megtartják kézbe illő mivoltukat. Megértésükben, megismerésükben, azaz a tárgyak használata során is jelentős szerepet kap az érintés, kézbevétel, tapintás.

Korábban két ízben állítottam ki a Kézzelfogható Alapítvány által rendezett tárlatokon¹. Bár az ott bemutatott alkotásaim nem speciálisan vakok számára készültek, figyelmem ekkor fordult a téma felé és ez vetette fel a gondolatot, hogy a munkáim által kínált tapintási élményt a nem látók célcsoportjára adaptáljam.

A témaválasztás hátterében az a felismerés áll, hogy a vak személyek örömüket lelik a különböző felületek és eltérő anyagok érintésében, ismeretlen formák felfedezésében, a porcelán nemességében. Célom tehát az volt, hogy – a porcelán sokrétű tulajdonságai, megjelenésének eltérő karakterei által nyújtott lehetőségek felhasználásával – a kikapcsolódás, rekreáció fogalmát középpontba állítva kínáljak újszerű tapintási élményt a nem látók számára. A munkához a Kézzelfogható Alapítvány biztosított színteret, lehetőséget az érintett személyekkel való találkozásra, tapasztalatcserére, közös megoldások keresésére.

Ösztöndíjas programomban hangsúlyos szerepet kapott a kutatómunka. A tervezés menete során tizennyolc vak személlyel találkoztam rendszeresen és kértem ki véleményüket, személyes észrevételeiket a megszülető darabokkal, formavázlatokkal kapcsolatban, s a terveken ezek alapján dolgoztam tovább. Mivel a velük való beszélgetések ezt igényelték, az egyes variációkat kivitelezve mutattam be számukra, így a terveket ebben a beszámolóban is a modellekről készült fotókkal illusztrálom.

¹ „Kézzelfogható művészet” program. 2010. május 29. Nádor terem, Budapest és 2010. szeptember 18. Klebelsberg Kulturális Központ, Budapest (utóbbi a „Felemás nap” programján belül). Céljuk a művészeti alkotások elérhetővé tétele a látássérültek számára, valamint az alkotások tapintás útján történő megismertetése látókkal.



Jelenleg használt tárgyak és design-eredmények gyűjtése


Ösztöndíjas munkámat általános tájékozódással kezdtem. Megismertem a jelenleg a célcsoport által használt tárgyakat, speciális eszközöket és összevetettem – mind általános vonatkozásban, mind pedig a kikapcsolódásra alkalmas tárgyak, játékok, készségfejlesztők témakörében – a kortárs design-eredményekkel.



1.ábra: Néhány példa a vakok által használt áltanános eszközökre. Felső sor (balról jobbra): Zhenwei You: B-Touch mobiltelefon; Kim Seonil: Braille-nyomtató; Domán Rajmund: Vakok hétköznapi életét megsegítő eszköz. Középső sor (balról jobbra): Neora Zigler: Taktilis főzőedények; magyarul beszélő konyhamérleg; Jin-Sun Park: Braille E-Book. Alsó sor (balról jobbra): Art. Lebedev Studio: Istanbul Isiklarius jelzőlámpa; Shawn Youndong Kim: G-Navi; Nathan Hollins: Sentire fehérbot.


Vakok által használt és számukra tervezett általános eszközök (1.ábra) között legalapvetőbbek:


  • a közlekedésben segítők (botok, navigátorok, kutyahámok, jelzőrendszerek),


  • a kommunikációban segítő tárgyak (telefonok, braille írók és nyomtatók, speciális billentyűzetek, írásvezetők, tapintható rajztáblák, térképek, speciális szoftverek),


  • a hétköznapi tevékenységeik megkönnyítésére szolgáló tárgyak (beszélő, illetve hangjelzést adó és taktilis háztartási eszközök, időmérők, színfelismerők).



A kikapcsolódásra alkalmas tárgyak, játékok, készségfejlesztők (2.ábra) körében legjellemzőbbek a hagyományos társas- és kártyajátékok – ahogyan nevezik – vakosított változatai. Ezek jellemző alapanyagai a papír és a fa. A taktilitásra alapozó készségfejlesztők és érzékenyítő eszközök, csörgőlabdák többnyire műanyagból készülnek.




2.ábra: Néhány példa játékokra, kikapcsolódást szolgáló eszközökre. Felső sor (balról jobbra): Xiang Pan: Huarong vakok számára; Sae Hee Lee: Hello Haptic taktilis kártya; Ora-ïto: Tapintható faliplasztika. Középső sor (balról jobbra): Tic-tac-toe; Nagy Krisztina: Columetric Organic logikai játék; Kárpáti Tibor: Tapintható grafika. Alsó sor (balról jobbra): Kereskedelmi forgalomban kapható sakk; Konstantin Datz: Rubik kocka vakok számára; Danielle Pecora: Braille labda.


Tájékozódásom alapján és a boltok végiglátogatása során azt tapasztaltam, hogy hazai beszerzési helyeken többnyire nem kapható termékekről van szó. Nagy az ellentét az online (elvi) és a valós kínálat között is. A szabadidőhöz kapcsolódó termékek körében az általános eszközökéhez képest is nagyobb a szakadék. Ennek feltehetően az az oka, hogy magyarországi viszonylatban is szűk piacról beszélünk, mindösszesen 12000 látásmaradvánnyal nem rendelkező vak ember él az országban.

A kutatás során szembesültem azzal a problémával is, hogy ugyan számos kortárs design projekt hoz létre vakok számára tervezett, az életüket segíteni kívánó koncepciókat, ezek többsége azonban – technikai és anyagi korlátok következtében – megmaradnak terv vagy prototípus szintjén, s a célcsoport végeredményben mit sem tud róluk. Sajnos a gyártásra kerülő eszközöknek is csupán töredéke válik a hazai felhasználók számára ténylegesen elérhetővé. Ezt felismerve olyan kollekció tervezését tűztem ki célul, ami – a szükséges gyári háttér hiányában – kis műhelykörülmények között, kisebb költségvetés mellett, kézműves technológiákkal is kivitelezhető, így a továbbiakban is előállítható és eljut a célközönségéhez, használatba kerül.



A tervezés első lépései


Az általános tájékozódás után felvettem a kapcsolatot nem látó beszélgetőtársaimmal. Referenciacsoportomba 18 személyt választottam, közülük 1 fő kiskorú, 13 fő 25-35 év közötti, 1 fő középkorú, 3 fő időskorú. 10 fő születéstől fogva vak, 8 személy él szerzett vakságban. Lakóhelyüket tekintve 14 fő budapesti, 4 fő vidéki, foglalkozásuk alapján 7 fő végez értelmiségi munkát, 11 fő nem. Közülük mindösszesen 3 fiatal és 3 idős nem él integráltan (ők a Vakok Állami Intézetének bentlakói). A beszélgetésekkel, találkozásokkal kapcsolatban kivétel nélkül érdeklődők és együttműködők, jellemző rájuk a motiváltság, kíváncsiság.


Tárgyi környezetükről, kedvelt anyagaikról érdeklődve megállapítottam, hogy:


  • Kivétel nélkül szeretik a porcelánt, néhányan gyűjtik is (bögréket, figurákat). Nincs félelemérzetük az anyag törékenységével szemben, többen meg is lepődtek ezen a kérdésen. A porcelánnal kapcsolatos fogalmaik leginkább a nemesség, tisztelet, óvatosság, természetesség, egyediség, személyesség, elegancia, tartósság.


  • A porcelán mellett általában szeretik a természetes anyagokat (fát, követ, selymet, illetve az élő állatok tapintását), a textileket (bársony, kordbársony, plüss, gyapjú, pamut, szőrme), a gyöngyöt, üveget, tollat, fémeket.


  • Jellemző közös vonásként fedeztem fel a kavicsmániát (többen gyűjtik is) és a természeti formák iránti vonzódást. Kedvelt tárgyaikat gyakran érintik nyugtató hatást várva és szívesen használnak kabalákat (zsebben és táskában hordva, különleges alkalmakkor).


  • A hideg anyagok érintése is kellemes számukra, különösen, ha a tárgy kisméretű, ezáltal könnyen átveszi a kéz melegét, így jól észrevehető kölcsönhatás alakul ki közte és használója között – igaz ez a porcelánra is.


  • Nem szeretett anyagokat kevéssé tudnak kiemelni, s az említett néhány példa (nyúlós anyagok, pókháló, elázott papír) a tervezés szempontjából nem releváns.


  • Színek iránt többnyire a ruházkodás terén érdeklődnek. Néhányuk egyéb tárgyi vonatkozásban is tulajdonít jelentőséget a színeknek, mert korábbi látásélményeik vagy társadalmi konvenciók alapján hangulatot közvetítenek számukra.


  • Kifejezetten vakok számára tervezett tárgyaik csak elvétve vannak, játékok közül legfeljebb saját maguk által „vakosított” verzióban.




Következő lépésben egyfajta kézzel fogható portfólióként mutattam be számukra meglévő munkáimat, valamint néhány anyag- és felületpróbát. A tárgyak kiválasztásának fő szempontja a sokféleség volt, valamint a személyesség megteremtése, munkám és saját magam bemutatása. A tárgyakkal való találkozás újdonság-élmény, felfedezés volt számukra.


Megbeszéltük, hogy:


  • hogyan vélekednek különböző anyagokról,


  • mi a véleményük egyazon anyagból készülő eltérő karakterű formákról, az azokon megjelenő mintákról és eltérő felületekről,


  • azonos formák többféle anyagból való megjelenéséről


  • többféle anyagok egymás mellé rendeléséről.


A bemutatott darabok teljes sorát és véleményezésüket az 1. számú mellékletben közlöm.



Az elhangzott vélemények alapján határoztam meg a tervezés alappilléreit, a születendő tárgyak iránt támasztott főbb kritériumokat, melyek a következők:


  • Formavilágot tekintve beszélgetőtársaim kedvelik a megszokottól eltérő formákat, a tárgyakon belüli ellentéteket és meglepetéseket, de szem előtt kell tartani az ingerküszöböt: a túl változatos és intenzív tapintási ingerrel hamar eltelnek.


  • A geometrikus formák rövid távon nagyobb kíváncsiságot váltanak ki, de hosszú távon az organikusság iránt vonzódnak és azt részesítik előnyben, barátságosabbnak tarják².


  • Izgalmas formának tartják azt, amin jól kitapintható minták vannak és amit „többféleképpen meg lehet nézni”, tehát aszimmetrikus, több helyzetben letehető és egyes oldalai változatosságot mutatnak.


  • Méretet tekintve optimálisnak bizonyultak a kézben könnyen fogható, tenyérnyi vagy két kézzel tartható formák, amiket vizsgálatkor nem kell az asztalra helyezni. Ezek befogadhatóbbak és személyesebb kontaktust teremtenek. (Ettől egy vélemény tért el, miszerint egy nagyobb tárgyba több eltérő tapintású felületet lehet integrálni, így nagyobb élmény körbeérni rajta.)


  • Jelentős szerepe van a súlynak is. A túl könnyű tárgyaknak nem tulajdonítanak nagy jelentőséget, azok törékenyebbnek tűnnek a nem látók számára. Ezzel ellentétben a nehezebb tárgyakat masszívnak, erősnek, tekintélyesnek gondolják és a fogásukat is biztosabbnak érzik.


  • Fontosnak bizonyult a funkció, valamiféle integrált feladat szerepe: ami követelményt sík kiterjedésű darabokkal szemben nem támasztanak, de térbelivel kapcsolatban igen.


  • Természetesnek és kellemesnek tartják a matt (polírozott) hatást, de többnyire a fényes, sima (mázas) felületeket részesítik előnyben. A sima felületen megjelenő rusztikusság érdekes számukra, de a durva tapintású felületeket a vak ember csak rövid ideig és kis felületen értékeli.


  • Fontos a stabilitás, a tárgy nyugalmi helyzetében is.


  • A formák és minták megközelítésében jelentős szerepe van számukra az asszociációknak és a gondolattársításnak.

² Ezt az úgynevezett cukortartó-teszttel mértem le. Két eltérő karakterű készletem cukortartóját helyeztem eléjük: a geometrikus szerkesztési elvű, szokatlanabb forma nagyobb reakciót, erősebb rácsodálkozást váltott ki belőlük. Arra a kérdésemre azonban, hogy melyiket szeretnék megtartani, az organikus példányt választották a jobb kézben tarthatóság, „szerethetőség”, „körbeölelhetőség” indokával.



Koncepció


A beszélgetések megmutatták, hogy valós a rekreációs célú tárgyak iránti igény.

A megszületett kollekció olyan – vakok számára tervezett – organikus, interaktivitást kínáló, tenyérben vagy két kézben forgatva megismerhető, felfedezhető tárgyak csoportja, melyeken meghatározott vonalrendszer vezeti körbe a kezet.

A sima porcelánfelület tapintását homokfúvással kialakított, eltérő magasságú-mélységű, mázas-mázatlan felületek bontják meg, ezek szolgálnak a taktilis séta útvonalául.

A tárgycsaládot – a koncepcióra és a minták kialakítására alapozva – TactiLane-nek neveztem el. Szlogenként a „Meander your way across!”, vagyis a „Barangold körül!” mondatot választottam.

3.ábra


A kollekció darabjai (3.ábra) habitustól és pillanatnyi hangulattól függően használhatóak játékként, megoldandó feladatként vagy rekreációs-relaxációs célra, egyszerű lazításra egy fáradt nap után.


A sekélyebb és/vagy bonyolult mintájú darabok nagyobb odafigyelést és elmélyülést igényelnek, így ezek alkalmasak:


  • a koncentráció fejlesztésére,

  • kitartás ösztönzésére és gyakorlására,

  • a tapintás fejlesztésére.


A mélyebb (könnyebben kitapintható) és/vagy egyszerűbb minták szolgálhatnak a kikapcsolódás eszközéül.

A TactiLane-t látó is használhatja, behunyt vagy nyitott szemekkel, rekreációs célra. Igaz, nem látó esetében a tárgy használatának menete komplexebb folyamatot képez:


  • első lépésben a használó kézbe veszi és értelmezi a formát, észleli a rajta található mintát,


  • felfedezi, hogy a minta körbefut a tárgyon és megérti, hogy feladat kapcsolódik hozzá,


  • a kiindulópont megtalálása után megoldja a feladatot, vagyis a meghatározott útvonalat tévesztés nélkül körbejárja.



Formai kialakítás


A korábban elhangzott vélemények és a meghatározott a tervezési szempontok alapján készítettem el nyolc különböző méretű és arányú típust (4.ábra), amik közül új beszélgetések hatására választottam ki a három leginkább preferált formavilágot.

4.ábra


Tesztelés közben azokra a kérdésekre kerestem választ, hogy


  • a tárgyak arányát tekintve a fekvő vagy álló formátumot, illetve a nyújtott, lapos vagy gömbölyű formákat részestik-e előnyben,


  • mik a funkcióhoz rendelt mérethatárok,


  • súllyal kapcsolatban pedig, hogy hol a határ a megfelelő stabilitás-érzet és a nehéz tárgy között.



A természeti és történeti inspirációk (5.ábra) alapján alkotott mintákkal kapcsolatban arra voltam kíváncsi, hogy


  • a homokfúvás által létrehozott felületkülönbségek, illetve vájatok megfelelően vezetik-e a kezet,


  • milyen legyen a homokfúvott és sima felület aránya,


  • milyen vonalvastagság megfelelően kitapintható számukra, illetve


  • milyen mértékben igényelnek egyszerű vagy bonyolult mintát, sűrűt-ritkát, sekélyet-mélyet.





5.ábra: Inspirációk. Felső sor (balról jobbra): szúrágta fa, csigalépcső, meanderező folyó. Alsó sor: (balról jobbra): Pók képe a Nasca sivatagban, klasszikus labirintus Mükénéből, mükénéi polip váza.


A kiválasztott és kivitelezésre került darabok azok, amik formailag és méretükben megfeleltek a követelményeknek és a legtöbb asszociációt keltették, leginkább kiváltották a kíváncsiságot, érdeklődést.

A három típus méret-, forma- és aránybeli változatosságot biztosít a személyes kedvenc kiválasztásához.


Közös jellemzőik, hogy:


  • a felhasználóra aktivizáló hatással vannak,

  • kisebb, fizikailag könnyen befogadható méretűek,

  • formájukat tekintve gömbölyűek vagy laposak a megfelelő kézbe illeszkedés érdekében.



További tapasztalatok:


  • Az aszimmetria közrejátszik abban, hogy a darabok szerethetővé váljanak a felhasználók számára.


  • A kisebb, tenyérnyi méretnek szerepe van abban is, hogy az alapvetően hűvös érintésű tárgy átveszi a kéz melegét, azzal egyneművé válik. A rajta elhelyezett mintával együtt tapintási élményként is könnyebben befogadható, a felhasználók nem telnek el az ingerekkel.


  • Az optimális súlyra rákérdezve nemtől, testalkattól és kézmérettől függően többféle választ kaptam, ezért kivitelezés során szem előtt tartom a súlybéli variabilitást. Így a későbbiekben mindenki kiválaszthatja a számára komfortos súlyú darabot.


  • Beszélgetőtársaim jellemzően a sík talprész nélküli formákat részesítették előnyben. A talpas formák ugyan nyugalmi (használaton kívüli) helyzetben stabilabbak, de használatkor az asztalhoz kötik a tárgyat, kézbevételre kevéssé ösztönöznek. A sík felület érintése nem organikus, így kevesebb időt töltenének el velük, ráadásul a nagyobb koncentrációt igénylő darabokat könnyebb kézben tartva megoldani.


  • A mintát tekintve a bonyolultsági és kitapinthatósági skála több fokozata is helytálló. Van létjogosultsága a kezdő- és végponttal rendelkező és a folyamatos mintakialakítású daraboknak is. A minta fontossága és érdekessé-ge, feladata mellett kedvelt a sima mázas felület dominanciája.


  • Meglepő tapasztalat volt számomra, hogy a formavilág megítélése sok esetben nemek szerint különült el. A férfiak jellemzően a kerek, csak gömbölyű részelemeket tartalmazó formákat kedvelték és visszautasították azokat, amik éleket tartalmaztak. A nők számára viszont tetszetős volt a tárgyaknak ez a fajta dominanciája.


  • Hasonlóan alakult ez a homokfújás erősségével kapcsolatban is: a nőknek kifejezetten tetszettek a mélyebb, erőteljesebb mintázatok, amik a kezet határozottan vezették előre. A férfiak azt szerették, ha a minta lágyabb, sejtelmesebb, felfedezhető és meghódítható.


  • A közepesen mély minta mindkét nem tagjainak megtetszett, hiszen jól kitapintható, de sejtelmes: az érzékelés és végigkövetés kihívást jelent.

A változatok teljes sorát és véleményezésüket a 2. számú mellékletben közlöm.



Kivitelezés és technológia


A darabok kivitelezését magam végzem.

Anyaghasználatot tekintve az első példányokhoz használt kőcserép (alacsonyabb, 1100°C hőfokon égetett, porózus végeredményt képező) massza túlságosan „puhának” bizonyult a homokfúvás technológiájához, mert a művelet során alkalmazott szilícium-karbid szemcsék a keményebb mázréteg alól is eltávolították a cserepet, így éles, a tapintó kéz számára kellemetlen kontúrt képezett. Ezenkívül az égetéshez szükséges mázatlan felületeket a mázassal nem lehetett egységesen kezelni, látható és tapintható hibát okozva ezáltal a két felület közötti átmeneten.

Tömörre égetett porcelánból finomabb és egységesebb felület hozható létre és a minta mélysége is jobban szabályozható. További előnye, hogy a porózus anyagoknál könnyebben tisztán tartható (szappanos vízzel egyszerűen lemosható), így néhány anyagpróba elkészítése után választásom az 1200°C-on oxidációs közegben tömörre és fehérre égethető Limoges-i porcelán öntőmasszára esett. Az anyagválasztás költséghatékonyabb megoldást jelent a hagyományos porcelán eljáráshoz képest, mely 1310°C-on gázredukciós égetést igényel.

A kivitelezési technológia terén is felmerült olyan tényező, ami változtatást indokolt a kezdeti variációkhoz képest. A kőcserép példányokat préseléssel, két fél össze-ragasztásával készítettem, de az illesztés a homokfúvás során felszínre került. Emiatt az öntés technológiáját választottam, ami egységes tárgyfalat képez.


A munkafolyamat lépései a következők:



Az öntés hagyományos eljárása szerint egy előzőleg elkészített gipsz negatív öntőformát használok.




Ebbe öntöm a megfelelő sűrűségűre kevert, átszűrt masszát.




Kis ideig állni hagyom. Ezalatt a gipsz elszívja a masszából a vizet és az öntőmassza lebegő lemezes részecskéiből kialakul a tárgy falvastagsága.




A megfelelő idő elteltével leemelem a gipsznegatív legfelső elemét (az öntőnyakat) és ...




... egy szívószál segítségével kifújom a fel nem használt massza-mennyiséget.




Saját anyagával betapasztom az öntőnyílást.




Állni hagyom.




Kis idő elteltével szétszedem a gipsznegatívot és kiemelem a nyers TactiLane darabot.




Eltávolítom a sorját és átszivacsolom a felületet.




A bőrkemény (már nem vizes, de még nem száraz) tárgyon elhelyezek egy furatot. Ennek abban van szerepe, hogy a száradás és égetés során végbemenő zsugorodás közben a tárgy üregében lévő levegő el tudjon távozni. Másképpen a tárgy felrobbanna az égetés során.




A teljes száradást követően a tárgyak kemencébe kerülhetnek és megtörténik az első, úgynevezett zsengélő égetés 980°C-on.




Égetés után átcsiszolom a felületet.




Alapos portalanítás után a tárgyat mázba mártom.




A második, mázas égetés 1200°C-on történik.




A kész TactiLane felületét szigetelőszalaggal vonom be, ...




... erre rajzolom rá a majdani útvonalat.




Kivágom a rajz körvonalait, ...




... majd eltávolítom a szigetelőszalagot. Ezzel a tárgy elő van készítve a homokfúváshoz: az útvonalak végső kialakításához.




A homokfúvás egy zárt rendszerben történik, ...




... a szigetelőszalaggal nem védett felületekről szilicium-karbid szemcsék távolítják el a mázréteget, majd a massza rétegeit.
A fújási idő függvényében a mélység szabályozható.




A szigetelőszalag eltávolítása és egy gyors lemosás után a TactiLane azonnal használatba vehető, az útvonal felfedezhető :)



A homokfúvó berendezés használatáért köszönetet mondok Sipos Balázsnak! www.highm.hu




Tárolás, a tárgy használaton kívül


Egy vak ember életében nagy jelentőségű, hogy személyes életterében minden tárgynak és eszköznek fix helye legyen. Beszélgetőtársaim közül csupán egyetlen személy nyilatkozott úgy, hogy saját TactiLane darabját időről időre máshová helyezné a lakásban. A tárolást elősegítendő talapzatot is terveztem, ami használaton kívül a tárgyak gömbölyűségét ellensúlyozva megfelelő védelmet és stabilitást biztosít, egyben ki is emeli és könnyen megközelíthetőnek tartja azokat.


6.ábra


A talapzatokat tekintve is többféle megoldás közül választottuk ki azt a típust, ami a tárgyakat megfelelő védelemmel övezi körül, stabil érzetet biztosít és formai összhangot ad a nem látók számára is. A modelleket (6.ábra) kőcserépből készítettem el.

A kivitelezett darabok anyaga a fa, ami puha, barátságos, természetes anyag, tapintása kellemes és egyszerűsége miatt megfelelő párja a nemes porcelánnak. Az anyagtársításnál fontos szempont volt az is, hogy a porcelán és a fa részek érintkezése, illetve a tárolt tárgy elforgatása nem képez kellemetlen súrlódó hanghatást.


A beszélgetések során feltett, formához és használatához fűződő kérdéseim azok voltak, hogy


  • az adott típust a belehelyezett tárggyal együtt stabilnak, biztonságosnak érzik-e,


  • milyen fromakaraktert éreznek a tárgyakhoz illőnek,


  • milyen a talapzat és ráhelyezett tárgy egymáshoz viszonyított mérete, aránya,


  • milyen mély és mekkora átmérőjű beülésre van szükség a tárgy befogadásához,


  • lapos, domború vagy homorú darabokat használnának-e szívesebben,


  • egy vagy több tárgyat helyeznének-e el egy talapzaton.


7.ábra


A két gömbölyű forma egy típusú, de más méretű talapzatba helyezhető, a laposabb darab esetében a különböző karakter miatt eltértem ettől (7.ábra). A változatok formai összhangja a kör alapban áll, ami erősíti a tárgycsoport taktilis és vizuális egységét.

Mindkét kiválasztott típus kompakt, jól kiszámítható forma, a ráhelyezett tárgyat egységesen határolja körül. Megjelenésükben vaskosabbak, így a súlyuk miatt stabilabb és biztonságosabb érzetet váltanak ki. Vonalvezetésük íves, domború. (A befelé tartó peremű talapzatok bizonytalanságot sugároztak és a ténylegesnél vékonyabbnak tűntek).

A mélyebb és nagyobb átmérőjű beülés megfelelő védelemben tartja a porcelánokat, ugyanakkor azok könnyen megközelíthetőek és leemelhetőek maradnak.


Ahogyan a tárgyak használatakor és asztalra helyezésekor többletértékkel bírt, hogy a darabokat többféleképpen forgatva lehet megközelíteni, úgy a talapzatra helyezéssel kapcsolatban is fontos szempontként merült fel, hogy a tárgy helyzete változtatható legyen, illetve ne kelljen a lerakáshoz szükséges helyzetet igazgatni, változtatgatni. A kiválasztott talapzatforma a fődarab esetében több lerakási lehetőséget biztosít, variációkat kínálva és a használatot is megkönnyítve ezáltal (8.ábra)


8.ábra


A biztonságos megfogás érdekében az ujjak számára kialakított mélyedések szükségtelennek bizonyultak, a talapzat kézzel könnyűszerrel átérhető és így stabilan megfogható, máshová helyezhető.

A talapzatokat egy férőhelyesre terveztem, hiszen mindenki a saját személyiségéhez illő darabot választja ki, több példány összegyűjtésére nem lenne igény. Ehhez kapcsolható az a tény is, hogy a vak személyek általában kis lakásban élnek, ahol egy nagyobb talapzaton egymás mellé sorolt tárgycsoport elhelyezése nehézséget jelentene.




Utószó


A most megszületett kollekció darabjaival nem szeretném a témát lezárni. A velük kapcsolatos további feladataimat – többek között – abban látom, hogy a tárgycsoportot termékké alakítsam és eljuttassam a célközönséghez, biztosítva ezáltal felhasználásukat, megfelelő utóéletüket.

Ezen felül is számos továbblépési lehetőségnek látom létjogosultságát. Ezek közül egyik a TactiLane színesben való megjelenítése, arra az előzőekben már említett tényre alapozva, hogy a vak személyek egy része számára a színek hangulatot, többlet jelentéstartalmat közvetítenek korábbi látásélményeik vagy társadalmi konvenciók alapján és ez a tárgyak megítélését is befolyásolná. Ugyan többek szerint a fehér elegáns és alkalmazkodó árnyalat, hiszen sokféle környezetbe beillik, egyeseket azonban régi nippekre emlékeztet és szívesebben használnák a TactiLane-t színes változatban.

További variációt jelent a felületen megjelenő minta plasztikus megformálása a kutatás beszélgetései során feltárt eszköztár (vonalrendszer, rece, pettyek) felhasználásával.

Mivel többekben merült fel, hogy az effajta tárgyakat szívesen magukkal hordanák, újabb iránynak tartom a rendszer mobilitás szempontjai szerinti továbbtervezését, ami végső funkciójában megnyilvánulhat akár kabalatárgyként vagy ékszerként.



Szakmai vonatkozásában a téma számos olyan új tervezői szempontot, megközelítésmódot tárt fel előttem, melyek hosszabb távon beépíthetők tervezői gondolkodásmódomba és motivátorként hatnak majd arra vonatkozóan, hogy a jövőben készülő terveimet egy egységesebb, átfogóbb, befogadóbb tervezői szemlélettel közelítsem meg és megtalálhassam a mindenki, látó és nem látó számára egyaránt alkalmazható megoldásokat.

Hasonlóképpen nagy hatással volt az ösztöndíjas időszak a szakmai vonatkozások mellett megjelenő emberi vonatkozású tanulságokkal kapcsolatban is, amiket beszélgetőtársaimnak ezúton is hálásan köszönök.

Tags:
Powered by LiveJournal.com